"Ott belül egyre jobban Vajdajános"

Január 8-a körül általában el szoktam mesélni egy kb. harminc évvel ezelőtti történetet.
Iskolafogászatra mentünk. Épp csak kifordultunk az iskola kapuján, amikor az osztályfőnök átordított az utca túloldalára: "Szevasz, Miska, boldog új évet!" Mi meg vihogtunk, mi az, hogy boldog új évet, hiszen már január 8-a van. Aztán még jobban vihogtunk, amikor az osztálynak meg kellett állnia a kerítés mellett, hogy megvárjuk, amíg Miska átér a másik oldalról és kezet fog a Pityuval, vagyis az osztályfőnökkel. Miska a négysávos úttesten a háta mögött összekulcsolt kézzel, kissé felszegett állal, komótosan kelt át, és közben hunyorgott. Később bármikor láttam őt, mindig pontosan így közlekedett.
Azóta már azt is tudom, hogy január 8-án még lehet azt mondani, hogy boldog új évet, mert már sokkal gyorsabban telik az idő, és Schéner Miska bácsi már nem is él.

(A cím pedig PNL-től kölcsönözve:
Az ember egyre jobban lemenne önmagába, na szép, ez igazán na szép. Ott belül egyre jobban Vajdajános, nagyon hideg nyirokba lóg a lába, s az arca nagyon szanaszét. Ott belül nagyon kicsikék az összes angyal, szárnyuk helyén gyereklapát. Ha mehet is, csak úgy megy önmagához, mint a pincébe szénért menne Freuddal, s egymás kezét szorítanák.)