2010. február 17.

Kilenc perc öröm

Hadadnádasd, Szilágyság, Románia, 1999



Pölcz Boglárka és Pölcz Róbert: Szafari (2001)

2 megjegyzés:

  1. gyönyörű mint film, mindennel együtt, a korai antropológiai filmeket felidéző roncsoltság, a zene, a képek. a kis pucér gyerek a bivaly hátán-ra válaszul sokáig kerestem válaszként egy régi dzsungelkönyve-illusztrációt, de nem került meg.

    viszont a vályogvetésre kizártnak tartom, hogy bárki aki valaha csinálta, mint az elmúlt boldogság csillámló pillanataira emlékeznék. ez az egy elem, ahol nekem zavaróan jelenvalóvá válik a külső szempont.

    VálaszTörlés
  2. Egyszer találkoztam valakivel, aki úgy döntött, hogy a házát vályogból építi fel. Megmutatta a hozzávalókat, aztán körbemutatott a vályogtéglákon, de nem mondott semmit és nem is kellett mondani semmit. Csak néztük a sorokat. A saját vályog olyan lehet, mint a saját szőttes, vagy mint a saját kenyér.
    (Azt hiszem, nyugodtan fel lehetne venni a címkék közé a kulturális antropológiát ehhez a filmhez.)

    (Itt pedig egy rövid, de szép szöveg.)

    VálaszTörlés

 
Free counter and web stats