2012. szeptember 18.

Maár másképp



Van egy kiállítás Budapesten, amelyről jóformán senki sem tud. Pedig.
Maár Gyula tizenhárom évesen festegetni kezdett, bizarr figurákat, hihetetlen színekkel, játékosan, nagyon tehetségesen. Aztán pár év után abbahagyta, és évtizedek múlva folytatta, akkor, amikor már bőven filmrendező volt. „Mézbarna félhomály”-ban úszó (ő nevezte el így), intellektuális, dekadenciába hajló, puritán látványvilágú filmeket csinált, és közben otthon dekoratív, fauve-os színekkel operáló, mosolyt fakasztó alakokkal zsúfolt kis képeket festett, ahhoz hasonlókat, mint gyerekkorában. De csak keveset és ritkán. És szigorúan csak saját magának.
Annyira, hogy hosszasan kellett rábeszélniük őt a barátainak, hogy engedjen kiállítást csinálni a képeiből. Szerencse, hogy engedett végül.
Ezúttal igaz az elcsépelt kifejezés: igazi reveláció ez az alig kétteremnyi kép, meg kell nézni. Szeptember 30-áig még lehet, délutánonként, a Király utca 9.-ben.

(Most kéne jó sok képpel bizonyítanom, hogy tényleg remek dolgok láthatók a Dover-teremben – de egyetlen fotó sincs fent róluk a neten. Így aztán az üveg alatt levő, többnyire fekete paszpartuval szegélyezett, az ablakon betűző naptól tükörként viselkedő, fotózhatatlan képeket egyelőre csak az én kompakt Sonym segítségével lehet megnézni. Remélem, a fényképek gyatra minősége senkinek nem veszi el a kedvét a kiállítástól.)



Frissítés: 
Jó hír: ahogy azt æ közli a hozzászólásában, meghosszabbították a nyitva tartást, október 15-éig látható a kiállítás. Tehát senki nem marad le róla. És vigyen magával még egy embert...

2 megjegyzés:

 
Free counter and web stats