Egy szekrény előtt
A szekrényből kidőltek a ruhák,
ő bevallotta, hogy már nem szeret.
Mihez kezdjek az életemmel?
Jön a nyár, és?
Leborultam a földre,
rám hullt egy lepedő,
így jó lesz, így jól van.
Színház után
Nézelődtem a sokadalomba tegnap,
és rájöttem, hogy csakis téged akarlak.
Nem számít, hogy a lábad csámpás,
hogy nem kenyered a világi illem.
Szépek, csúnyák ott jöttek és mentek,
vártak egymásra, fiúkhoz odabújtak.
Mind csak azt lestem, felbukkansz-e,
hátha nem vagy mégse a tengerparton
nem velem, aki ezt is elrontottam.
Hátha nem úgy van minden, ahogy van.
Várady Szabolcs nemcsak az egyik legjobb, hanem a legjátékosabb költőnk is. Íme:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése