tag:blogger.com,1999:blog-5644392719058756869.post2387744063688850444..comments2023-04-07T15:56:52.117+02:00Comments on Legsznobb blog: József Attilapkhttp://www.blogger.com/profile/06517942059414937769noreply@blogger.comBlogger2125tag:blogger.com,1999:blog-5644392719058756869.post-20286844331155670752011-11-05T23:03:13.521+01:002011-11-05T23:03:13.521+01:00Hát igen, J. A.-ról kevés ilyen nevetős kép maradt...Hát igen, J. A.-ról kevés ilyen nevetős kép maradt fenn.<br />Itt talán a hely szelleme a jókedv okozója. Váteszként megérezhette: fog ő még itt ülni, ahol most áll, és aztán talán eltűnik hirtelen (okos urak eltüntetik) onnan.<br /><br />Köszönöm szépen a Kántor-verset.Petterihttps://www.blogger.com/profile/04577148460617667027noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-5644392719058756869.post-74625643626347944662011-11-05T22:04:30.726+01:002011-11-05T22:04:30.726+01:00De jó, hogy ezt a vidám J.A. képet is föltette!
...De jó, hogy ezt a vidám J.A. képet is föltette!<br />*<br /> <br />Ma egész nap Kántor Péter verseket olvasgattam (62. születésnapján). <br />Találtam több József Attilát megidéző verset is, ezek közül egyet idemásolok:<br /><br /><b>Ki beszél?</b><br /><br /><i>hommage a J. A.</i><br /><br />Vasútnál lakom, mint mikor<br />fiatalon, és el-elnéztem,<br />az volt nekem a férfikor:<br />fényes ablakok a sötétben.<br />Aztán sok év jött, nem emlékszem,<br />szemem, szám eltömte a por,<br />lehet, hogy meghaltam egészen,<br />és csak a vonat zakatol.<br /><br />De ki beszél? Milyen öreg,<br />ki nem lettem, s nem leszek immár?<br />talán egy dünnyögő cövek,<br />melyet a vonat szele himbál,<br />míg egy helyben szalad a sínpár,<br />s kétoldalt árkok, fák, kövek –<br />mind maradandóbbak a kínnál,<br />s mindet más-más kín őrzi meg.<br /><br />Vagy egy UFO tanulja épp<br />a nehéz emberi beszédet,<br />és kölcsönveszi próbaképp<br />egy-két szóval a fényt, sötétet,<br />hogy összetákolja a képet,<br />amelyből aztán majd kilép,<br />hátrahagyva a Holt vidéket,<br />a tigrist és az őzikét.<br /><br />A kövér homályt, füstölő<br />vizet, a szőlőt a karókkal<br />kölcsönveszi, mint az idő,<br />és míg bíbelődik a szókkal,<br />tapinthatatlan takarókkal<br />melengeti valami hő,<br />melyet lénye egy titkos kóddal<br />a kékesszürke égbe sző.<br /><br />Akárki is, aki beszél,<br />megosztozik velem e jusson,<br />ifjan ha szebb jövőt remél,<br />vénen, ha eltöpreng a múlton,<br />s összekeveri, ami volt, van,<br />s mindene fáj, amije él,<br />s végre akármi végre jusson<br />akárki is, aki beszél.<br /><br />*<br /><br />Megverselt egyszer valahol<br />egy költő egy kis alvó hangyát;<br />szél jött, eső jött, zakatol<br />a vonat, elviszik a hangját.<br />Elviszi, visszahozza, adják<br />szájról szájra ház, tanya, ól,<br />lakótelepek, kertek, kamrák;<br />jön-megy a vonat, zakatol..https://www.blogger.com/profile/00608940224810579640noreply@blogger.com