Fekete Ernő

A legjobb magyar színház legjobb férfi színésze. Ez persze szubjektív, de nem hiszem, hogy nagyot tévednék. 

Aki nem jár a Katonába, az csak szerencsés esetben tud róla – hiszen csak néha-néha játszik más színházban, filmen is keveset,  nem biodíszlet politikusok mögött, nem domborít szappanoperában, nem reklámoz semmit, sőt főzőműsorokban sem jópofizik, balhéi sincsenek, nem ver nőket, nem gázol ittasan, így aztán a bulvársajtó sem foglalkozik vele. Mindezek nélkül pedig manapság senki nem lehet országosan ismert . 

Molière: Tartuffe

Molière: A mizantróp

Úgyhogy a Katona pár ezres nézőtábora tudja csak, hogy az 1972-ben Fekete Tiborként  született Fekete Ernő egy egészen zseniális, kivételesen nagy színész.

Ezt így, egy blogon keresztül, eleve nehéz lenne bizonyítanom, úgy meg pláne, hogy a YouTube-on is alig van pár rövid videó a szerepeiből. 
A napokban a köztévé leadta a 2001-es Kamra-beli Közellenség felvételét, aminek nagyon örültem, mert egyike a legnagyobb színházi élményeimnek ez a Schilling-rendezés – de hát félő, hogy ez sem szaporította túlzottan a Fekete-fanok számát, mert a senki által nem nézett Duna Worldön ment a darab (ráadásul minősíthetetlen technikai színvonalon). Pedig a Közellenség bemutatójakor még csak 27 éves Fekete Ernő elképesztő alakítást nyújtott abban a remek Tasnádi-darabban – csődörként.

Tasnádi: Közellenség (Szirtes Ágival)

Shakespeare: Othello

Na de a sok szöveg után illenék mutatnom is valamit.
Veiszer Alindának volt egy nagyinterjúja Fekete Ernővel 2010 decemberében, amelyben néhány darabrészleten kívül archív felvételek is láthatók, főiskolás tanárai meg például Törőcsik Mari beszélnek róla, gimnazista kori Ki mit tud-győzelmének a videóját is van alkalma kommentálnia a szégyenkező színésznek, és az akkor még viszonylag friss Weöres-estjéről is beszél. (Ha semmi mást nem csinált volna az életében Fekete Ernő, mint ezt a Mennyekbe vágtató prolibusz című előadást, már akkor beírta volna a nevét a legnagyobb színészek közé, szerintem.)
A bő egyórás, izgalmas interjú felvétele itt látható (a hivatkozott oldal alján van a videó).

Mennyekbe vágtató prolibusz (Weöres)

Weöres: Szent György és a sárkány

Az írásos interjúk közül ez a Weöres-estről szól; ez főleg a filmszerepeiről és a vígszínházbeli Othellóról; ez is az épp akkor aktuális Othellóról meg úgy általában a színészlétről; ebben a leghosszabban pedig a rendezőiről, az Ivanovról és persze Weöresről beszél Fekete.

Weöres: A kétfejű fenevad

A színház halála

Tegnap megint azon gondolkoztunk a Gyász után, hogy a Katona társulata micsoda kiváló színészekből áll és hogy a többségükről – a rendszeres színházjárókon túl –senki sem hallott itt Celebiában. Pedig nincs évad, hogy ne jönnének újabb tehetségesebbnél tehetségesebb fiatalok a színházhoz - és az állandó közönségükön kívül a kutya sem ismeri őket. Merthogy nem szappanoperahősök, hanem színházi színészek. Nem csoda persze, hogy megint ez jutott eszembe, mert a tegnapi darab témája a színház halála volt, meg úgy általában az egész művészeté. Rengeteg ötlettel, humorral, remek zenével, a Tünet Együttes mozgásvirtuózaival (Góbi Rita, Gőz István, Szabó Márta, Szász Dániel – meg persze a rendező Szabó Réka). És a mindent tudó katonásokkal (Elek Ferenc, Fekete Ernő, Fullajtár Andrea, Hajduk Károly, Huzella Júlia – ő még e. h. -,Tenki Réka), akik énekelni, táncolni, hangszeren játszani, szellemesen improvizálni ugyanúgy tudnak, mint az egész Kamrát betöltően suttogni.
* * *
A Kamra előterében pedig fotókiállítás látható: a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház-épület 1965-ös pőrére vetkőztetésének, majd a lebontással elkövetett lassú meggyilkolásának ma is szívszorító képei. Gyász-fotók: Szilágyi Lenke, Nemzeti-fotó: Szalay Zoltán