Addig azt a pár évet ki kell bírni

Különböző Örkények még pl. itt meg itt meg itt.

Fotó: Balla Demeter (1973)

Világvége, avagy Örkény mindent tudott előre

TUDNIVALÓK, KÖZLEKEDÉSI KORLÁTOZÁSOK A FEBRUÁR 1-JEI ESEMÉNYEKKEL KAPCSOLATBAN

Mint ismeretes, holnapután, február elsején, egy keddi napon, délután háromnegyed hatkor vége lesz a világnak. Mindjárt utána az utolsó ítélet következik.
A fővárosi tanács illetékes ügyosztálya felkéri a lakosságot, hogy kerülje a pánikot. Másfelől viszont türelmetlenkedni is fölösleges, mert kivétel nélkül mindenki sorra kerül.
Nagyobb méretű közlekedési korlátozásokra nem lesz szükség, de az Alagutat - az esetleges beomlás veszélye miatt - délután háromkor lezárják. Ettől kezdve a négyes, ötös, ötvenhatos autóbusz a Lánchíd helyett az Erzsébet-hídon közlekedik.
A vasutak, hajók, autóbuszok menetrendszerűen járnak, sőt, a Vigadó térről egy sétahajó különjárat is indul, mely (elegendő számú jelentkező esetén) fellobogózott ravatalként úszik lefelé a Vaskapu festői vidéke és a Fekete-tenger felé.
Mindazokkal, akik életük meghosszabbítását akarják kérvényezni, máris közöljük, hogy kívánságuk nem teljesíthető. Még terhes anyák és újszülöttek sem képeznek kivételt, pedig néhányan jogosan panaszkodnak amiatt, hogy épp holnapután háromnegyed hatkor jönnek a világra, és ennek folytán roppant rövid életűek lesznek.
Másfelől viszont különleges szerencse éri mindazokat, akik ebben az időpontban amúgy is elhaláloztak volna. Ezek most jót röhögnek a markukba.

***
Itt pedig meghallgatható magától Örkénytől (sok minden mással együtt).

Örkény István (1912–1979)

INFORMÁCIÓ

Tizennégy éve ül a kapubejáratban, egy kis tolóablak előtt. Mindössze kétfélét kérdeznek tőle.
– Merre vannak a Montex irodái?
Erre így válaszol:
– Az első emeleten, balra.
A második kérdés így szól:
– Hol található a Ruggyanta Hulladék Feldolgozó?
Amire ő így felel:
– Második emelet, jobbra a második ajtó.
Tizennégy év óta még sohasem tévedett, mindenki megkapta a kellő útbaigazítást. Egyszer történt csak, hogy ablakához odaállt egy hölgy, és föltette a szokásos kérdések egyikét:
– Kérem szépen, merre van a Montex?
Erre ő kivételesen elnézett a messzeségbe, aztán így szólt:
– Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe.
A hölgy panaszt tett. A panaszt kivizsgálták, megvitatták, aztán elejtették.
Tényleg, nem olyan nagy eset.


A VÉGZET

Valahol a Nagy Magyar Alföldnek egy kicsike tanyáján éldegélt egy család, apa, anya és két gyerek, mind pogácsakedvelők. Ha a mamának volt rá ideje, s kedvében akart járni övéinek, sütött nekik egy nagy tepsi pogácsát.
Egyszer azonban liszt helyett mérges rovarirtószert gyúrt a tésztába. Ízre nem volt rosszabb, így hát jól bepogácsáztak, s reggelre meghaltak mind a négyen, az apa, az anya, a gyerekek.
Negyednap eltemették őket, s aztán összejött a rokonság, meg a közeli és távolabbi szomszédok, ahogy az már illik, halotti torra. Homoki bort ittak, s hozzá a maradék pogácsát majszolgatták. El is patkoltak mind, ahányan voltak.
A mentősöknek - az orvosnak, a két hordágyvivőnek meg a sofőrnek - már nem akadt dolguk. Csak fejcsóválva körüljárták azt a sok halottat, s mielőtt visszaindultak volna, megettek néhány pogácsát, ittak rá egy kis bort.
Kivéve a sofőrt. Bort nem ihatott, mert vezetnie kellett, a pogácsát pedig nem szerette. De ami még ott maradt a tepsiben, azt újságpapírba csomagolva letette az ülése mellé, hogy kárba ne vesszen. Jó lesz az még, gondolta, valakinek.
És most viszi!


APRÓHIRDETÉS

Örök nosztalgia
"Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt, Sas-hegyre néző lakásomat sürgősen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, a Sas-hegyre néző kilátással."


VAN VÁLASZTÁSUNK

A légikisasszony ide-oda lapozott a légi menetrendben. A kisujjában volt az egész, csak a biztonság kedvéért nézett utána.
– Van egy szép gép, mely Bécsből indul, és 16.10-kor érkezik Rómába.
– Ez fog a kifutópályán fölrobbanni?
– Hát bizony - mondta a légikisasszony.
– Más baj is van - jegyezte meg az utas. - Mire beérek a városba, zárva lesznek az összes hivatalok.
– Hát akkor ne Bécsben, hanem Prágában tessék átszállni. Ez a járat már háromnegyed egykor Rómában van.
– Ez már jobban hangzik - állapította meg az utas.
– Viszont Prágában három órát kell a csatlakozásra várni.
– Megéri - mondta az utas. - A bécsi géppel ugyanis elvesztek egy napot.
– Akkor jobb lesz a prágai géppel menni. Sajnos, ennek reggel hétkor van az indulása.
– Nem ideális - mondta az utas. - Ha tudom, hogy korán kell fölkelnem, le se hunyom éjszaka a szemem.
– Eszerint ön mindenképpen elveszít egy napot? - mosolygott rá a légikisasszony. - Akkor hát melyik géppel parancsol utazni?
– Talán mégis inkább a prágaival - mondta az utas. - Majd beveszek este egy erős altatót.
– Remélem, tudja - kérdezte a légikisasszony -, hogy ezzel a géppel is van egy kis bibi?
– Én csak azt hallottam, hogy az Alpesekben szétzúzódik egy sziklán. Vagy ez nem az?
– De igen. Ízzé-porrá megy széjjel - mondta a légikisasszony, s átnyújtva a jegyet, gépiesen hozzátette:
– Jó utat.


DAL

Janász Jenőnek hívták a dalszerzőt.
Az orosz áttörés után csapódtunk egymáshoz, mert az ő ütegét szétlőtték, én pedig Nikolajevkán elveszítettem az alakulatomat. Majdnem háromszáz kilométert tettünk meg együtt, néha-néha egy járműre kéredzkedve, a legtöbbször azonban gyalogszerrel, hóban, jégben, állandó ellenséges tűzben, míg csak le nem terítette Bjelgorod határában egy rövid sorozat.
Mindazodáig sejtelmem se volt róla, hogy szerzik a dalt. Ki hitte volna, hogy ilyen könnyedén? Janászból jött a dal, ömlött, fakadt, ahogy forrás buzog a földből. Amit csak látott, amit csak hallott, abban a szempillantásban dallá lett, szöveggel, rímekkel, melódiával. Csak a címet kellett kitalálni hozzá.
Népdal lett abból a bádogbödön gyümölcsízből, melyet egy szétlőtt raktár romjai alól kapartunk ki. És volt ott egy híd, amelyet épp az orrunk előtt robbantottak föl a partizánok. Miközben a hídroncs alatti föltorlott jégen átevickéltünk, Janász Jenő már énekelt:

Elkorhadt a vénfahíd a Tarcalon
Istenem, csak te tudod az én bajom.
Hogy megyek én Annuskámhoz már eztán?
Hogy ússzak át halált hozó zúgóján?

Faggattam, hogy csinálja ezt. Azt mondta, nem tudja.
Faggattam, hány dalt szerzett már. Azt se tudta. Talán három-, de lehet, hogy négyezret.
Bjelgorod már odalátszott, amikor lassan eleredt a hó. Legomboltam a sapkám fülvédőjét, de úgy is hallottam Janászt dudorászni:

Lassú pelyhekben hullik a hó
Csilingelve fut az orosz szánkó.
Szállj, szállj, kicsi hópehely...

Öt gyors roppanás hallatszott. Vége lett Janásznak, bevégzetlen maradt a dal.
Néha eszembe jut. Megpróbálom folytatni. Töröm a fejem, rímet keresek a hópehelyre. De hiába. Mindnyájan tudunk valamit, és azt senki se képes utánunk csinálni. Ez így van.

AZ OTTHON

A kislány még csak négyéves volt, emlékei bizonyára összemosódtak, s az anyja, hogy tudatosítsa benne a küszöbönálló változást, odavitte a szögesdrót kerítéshez, és messziről megmutatta neki a szerelvényt.

–        –  Nem is örülsz? Ez a vonat visz haza.

–        –  És akkor mi lesz?

–        –  Akkor otthon leszünk.

–        –  Mi az, hogy otthon? – kérdezte a gyerek.

–        –  Ahol azelőtt laktunk.

–        –  És ott mi van?

–        –  Emlékszel a mackódra? Talán a babáid is megvannak még.

–        –  Anyu – kérezte a gyerek –, otthon is vannak őrök?

–        – Ott nincsenek.

–        – Akkor – kérdezte a kislány – onnan meg lehet majd szökni?

SÓHAJNAK BEILLŐ SZÓZAT EGY ISMERETLEN RENDELTETÉSŰ VASDARABHOZ, MELY A TÖRTÉNELEM VIHARAIN KERESZTÜL SZÉP CSÖNDBEN MEGLAPULT EGY LIMLOMMAL TELE LÁDIKÓBAN, MERT SE NAGYAPÁMNAK, SE APÁMNAK, SE NEKEM NEM VOLT MERSZÜNK SZEMÉTRE DOBNI, ÉS AZ UTÁNAM JÖVŐNEK SE LESZ

– Túlélsz, pöcök.

***

MACSKAJÁTÉK

Sulyok Mária egy jelenete az 1971-es bemutatóból:



Interjú Örkény Istvánnal és a rendező Székely Gáborral a 150. előadás szünetében 

Az 1994-es pesti színházi felújítás teljes felvétele (Tábori Nóra, Tolnay Klári, Börcsök Enikő) 

Makk Károly 1972-es filmje (teljes)

Örkény-árnyjáték

Örkény István: Választék

– Jó napot, asszonyom.
– Mit kíván a kedves vevő?
– Egy barna kalapot szeretnék venni.
– Milyen legyen? Sportos? Szolidabb? Széles karimás?
– Maga mit ajánl, asszonyom?
– Próbáljuk meg ezt... Könnyű, nem túl sötét, nem is túl világos. Ott a tükör, kérem.
– Azt hiszem, nem áll rosszul.
– Mintha a kedves vevőre tervezték volna.
– Mégis, ha nem fárasztom, mutasson egy másik fazont.
– Készséggel. Például, ezt is nagyon merem ajánlani.
– Valóban, jól áll. Nem is tudom, melyiket válasszam.
– Talán egy harmadikat. Ezt nagyon sok vevőnk dicséri, és éppoly jól áll, mint az első kettő.
– Igaza van. Mi az árkülönbség a három kalap közt?
– Az áruk egyforma.
– És a minőségük?
– Merem állítani, egyik sem rosszabb a másiknál.
– Hát akkor mi a különbség a három felpróbált kalap közt?
– Semmi, uram. Nekem nincs is három barna férfikalapom.
– Hanem hány?
– Csak ez az egy.
– Amit egymás után háromszor fölpróbáltam?
– Igen, kérem. Ha szabad kérdeznem, melyiket választja?
– Magam sem tudom. Talán a legelsőt.
– Azt hiszem, az a legelőnyösebb, bár a másik kettő sem lebecsülendő.
– Nem, nem... De most már kitartok a legelső kalap mellett.
– Ahogy parancsolja, uram. Jó napot.

Az Egyperces novellák című kötetből


Tóth Krisztina: Örkény-árnyjáték IV.
(Választék)

– Jó napot kívánok.
– Jó napot, miben segíthetek?
– Hát… egy mobil internet-előfizetést szeretnék… meg talán a mobilelőfizetést is módosítanám… – És milyen konstrukcióra gondolt?
– Nem is tudom…
– Jó, akkor nézzük a mobil-internetet. Milyen adatforgalommal dolgozik?
– Hát, nem tudom pontosan.
– Mégis. Havi 80 MB-nál több?
– Így most hirtelen nem tudnám megmondani…
– Jó, akkor vegyünk többet, mert az azért elég kevés, vegyünk mondjuk 5 GB-ot, az havi 5790 Ft, és akkor a benne foglalt forgalom az 8 GB, ami 0,1 Ft-ra jön ki, de ha 15 GB-ot veszünk, akkor az már csak 14 990 Ft, ami olcsóbbra jön ki.
– De hát az drágább, nem?!
– Hogy mennyi, az tulajdonképpen attól függ, mennyi az adatforgalom egy hónapban. Az 50 MB nagyon kevés, és úgy drága a kilobyte, az, ami megéri, az 5 GB, mert itt már olcsóbb az extraforgalmazás. De mindegyik minőségi szolgáltatás, ezt állíthatom.
– És mi a különbség?
– Lényegében semmi, vagyis csak az adatforgalom.
– Értem.
– Akkor melyik legyen?
– Hát most konkrétan nem is tudom. Melyik az olcsóbb?
– Akkor elmondom újra, jó? Van egy másik csomagunk is, ebben benne van egy új készülék, és a készülékkel együtt az adatforgalmazás már olcsóbbra jön ki. Jelenleg milyen készüléket használ?
– Kicsi fehéret.
– Ha a mobiltelefonját akarja használni internetezésre, WAP-funkciót használ vagy e-mailhasználatra szánja, akkor a mobil internetes csomag is attól függ, hogy milyen a telefonja. Mert ha mondjuk csak e-mailre kell, akkor elég az egyszerűbb internetcsomag is, vagyis ha a telefont csak GSM-ben használja, de azért szerintem jobb, ha rendelkezik 3G alapú GPRS-funkcióval, mert az gyorsabb, és jó, ha van benne EDGE-funkció, mert a közvetlen elérést is biztosítja, vagyis a telefonja úgy alkalmas a WEB and Walk funkcióra is. A leggyorsabb mód a II. generációs HSPDA, amikor az internetcsomaggal, amit most megvesz, már böngészni is lehet.
– Asszem, nem értem.
– Jó, akkor elmondom újra. Ha nem a mobiltelefonján használja, akkor asztali gépre vagy laptopra kell, akkor is különböző internetelérési csomagok vannak. Akkor körülbelül hány MB-t forgalmaz egy hónapban? Mert ettől függ. Mindegyikben ingyenes a modem, amit könnyű csatlakoztatni, mert felállítja magát.
– Akkor egy olyat kérek. Ami felállítja magát. És az előfizetés? Akkor azon most lehet módosítani?
– Ott meg azt kell átgondolnia, hogy mi éri meg. Kivel beszél sokat? A telefonos díjcsomagok is különbözőek. Mert ha az olcsóbb alapdíjas csomagot választja, akkor a hálózaton kívüli hívások drágák, de a hálózaton belüliek olcsóbbak, a magasabb díjcsomagokban viszont az alapár lebeszélhető hálózaton belül.
– Értem…
– A kedvezményes napi időszakok is változnak, a drágább csomag olcsóbb. És a profilok is dinamikusan változnak. Akkor most melyik legyen?
– Így hirtelen nem tudom. Egyelőre talán maradnék az eredeti változatnál.
– Ahogy parancsolja. Jó napot.

A Hazaviszlek, jó? című kötetből