2010. május 14.

Nádasdy Ádám

Az előbb – egész mást keresve – véletlenül belefutottam az Ács János-féle kaposvári Marat/Sade-ba. És erről eszembe jutott Nádasdy régi, kellemes-szellemes verse, a Kerthelyiség éjjel. Elkezdtem keresni a neten, hogy bemásoljam – de nem találom. Úgyhogy most, időt és két mutatóujjamat nem kímélve, idepötyögöm A bőr és a napszakok kötetből:

Már mentem volna, csak még épp leültem
a borzasztóan hideg dobozos sörömmel
a kerthelyiség jelképes, térdigérő,
barátságosan langymeleg falára,
úgy félfenékkel ültem, babusgattam
a sört, hogy hátha kissé megmelegszik,
nem bírtam, hogy ott mindent annyira
lehűtenek. Hát, nem jött össze semmi,
és nem tudtam, hol alszom. A vonat
rég elment, taxival meg – na ne is
gondolkodjunk ilyesmiben tovább.
Egyszer csak meghallottam, hogy szuszog:
egész közelről szuszogott, mögöttem -
illetve én ültem le háttal őneki,
nem vettem észre. Meghívott magához,
pár percre volt gyalog. A sörömet
lóbáltam menet közben, ittam is,
de nem jutott eszembe semmi más,
ő hallgatott. Késő is volt nagyon.
Én izgága vagyok, aggaszt a csend,
még ilyenkor is, hegynek fölfelé.
Megkérdeztem, hogy hívják. Mondta, Peter.
Aha, mondtam, és Peter what? Tűnődött,
vagy csak az utat nézte: nehezére
esett a gyaloglás, mert sánta volt.
(Ez nem látszott a kerthelyiség sötét,
jelképes, térdigérő kis falánál,
a szeme látszott csak, az álmatag,
úszásra hajló, nagy kerek szeme,
meg a keze, amiben remegett
a cigaretta.) Megvonta a vállát
(vagy csak hogy sánta volt?), és mondta, Weiss.
Nevettem: Peter Weiss? És ugyanazzal
a svunggal rávágtam, hogy Marat/Sade.
Ostoba vicc volt, hegynek fölfelé.
Nem reagált, csak ment, mozgott a válla.
„És hová valósi vagy, Marat Sade?” –
kérdezte aztán, a kerek szemével,
és beengedett valami kapun.

1 megjegyzés:

  1. Gyűjtöm én is a neten föllelhető Nádasdy verseket, amik így vagy úgy megérintenek.
    Szíves engedelmével átvettem.

    VálaszTörlés

 
Free counter and web stats