Fáy helyett

Habár a kultúrautalvány (meg az üdülési csekk, a kajajegy) kézből etetős, illetve korrupciós valami, mégis jó a kultúrautalvány, mert egyébként nem biztos, hogy vesz az ember koncertbérletet. Így meg igen, és nem kell aggódni, hogy sikerül-e jegyet kapni egy BFZ-koncertre.
Ma is bérletes koncert volt, szép Sztravinszkij-est ígérkezett. És így is lett.
Szerintem a Fesztiválzenekar az egyetlen, ahol soha sincs baj a fúvósokkal sem, amit most leginkább a Tűzmadár IV-V. tétele igazolt. (Megjegyzem, hogy nem csak kifogástalan, hanem hatásos is volt a Bölcsődal, de persze mindjárt fel is lett rázva az ember.)



Szívesen illusztrálnám, milyen a tökéletes, de ahhoz a mai koncert Tavaszi áldozatát kéne betenni, ám ilyen felvételünk nincsen. Esetleg lehet próbálkozni a holnapi, holnaputáni koncertekre való bejutással, ugyanez lesz a program.

Egyetlen horrorisztikus eleme a mai estének a ráadás volt.
Oly bosszantóan sokszor fordul elő nagyszerű koncerteken is, hogy a ráadással szinte megsemmisítik a mindaddig tökéletes zenei élményt. Egyáltalán nem értem, hogyan lehetett egy ilyen est végén Leroy Anderson Kék tangóját, meg Strauss Terefere-polkáját odabiggyeszteni. (Persze, persze, tudom, ha már ez történt, akkor is elegánsan tűrni kellett volna, vagyis szenvedni csendben, de hát ez nekem nem megy.)