KÖLTÉSZETEM
I.
Mentenem kéne ami menthető
s én csak ülök
súlyosan
akár egy kőtömb
akár az az óriási madár
akit kamaszkoromban megsebeztem és némán vérzett el a füzes árnyékában.
Csendben a világ ismeretlen részének mély csendjében
költeményeimet írom amelyek egyszerre innen és túl vannak az irodalmon
a megszokás törvényein
a hülyék révületén.
Elég volt az ömlesztett szépből
az örökölt effektusokból.
Az én költészetem nem az álmok kusza burjánzásából
hanem a geometria szigorú rendjéből születik
lefejti a gyümölcs héját
megszerkeszti az alaprajzot
térbeállítja a tárgyakat
eltakarítja a múlt romjait
s egy szebb jövendőt ígér.
Íme költészetem valóságlényege
szavaim tartalma
vallomásaim értelmetlennek vélt értelme
tűzeső
és jégcsapok csengése
amik az ellentétek törvénye szerint
egyszerre egymás mellett élnek
és betöltik a világ
ismert
ismeretlen
tájait.
II.
Nemcsak a szív énekel most
nem is csak a nyelv.
Szemem kék vize
fogaim kemény fehére
testem klasszikus szerkezete
szellemem felfoghatatlan anyaga
fejem milliónyi hajszála
kezem tíz ujja
akár egy orkeszter
tíz megszállott tagja
egyszerre cseng
hogy hírt adjanak rólam
a világnak.
Énekelek
a fényben
és árnyékban
mindazokért akik szerencsétlenül születtek
vagy később érte őket a szerencsétlenség
a süketekért
a vakokért
a hitetlenekért
az együgyűség áldozataiért
azokért akik halálba ugranak a hegycsúcsról
s azokért is akik nem mernek előbújni a barlangból.
Úgy énekelek
hogy valaki más
sorsa mélyéről visszhangozza
és képessé váljék rá hogy elinduljon
a part felé
ahol korunk anyaméhe vajúdik
ahol a földbevetett mag csírát fog
ahol a magtár kapuja nem tűri a lakatot
ahol a pásztor nem hagyja cserben nyáját
ahol az ember ráismer embertársára
kezébe veszi
az anyagot
a szerszámot
és megalkotja
élete értelmének
vértől piros
szenvedésektől fekete
jegyeit.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Antikváriumban ráakadtam egy kissé viseltes, 1942-ben kiadott Kassák könyvre: Vallomás tizenöt művészről. Nagyon jó olvasgatni, mert teljesen másra figyel, mások a szempontjai, mint amire manapság figyelnek.
VálaszTörlés(Biza' jót tesz az egy könyvnek, ha nagy művész beszélget nagy művésszel, mindenféle allűr nélkül.) :)
Ez a vers meg nagyon szép!
A HVG legújabb 2011./17. (40-42. pp.) számában Murányi Gábor remek írása Kassákról, Maceratúrák címmel.
VálaszTörlés(talán később olvasható lesz a neten is)
Köszönöm a figyelemfelhívást.
VálaszTörlésA Murányi-cikk - mint szinte mindig - tényleg remek, és én ebben olvastam először ezt a Kállai Gyuláról szóló Kassák-naplóbejegyzést: "Vajon egy volt másodrendű újságíró nem pirul-e el, nem akar-e világgá szaladni, ha a kocsi ajtaja kinyílik előtte, és a sofőr előzékenyen betessékeli? És egyáltalában, mit érezhet magában az olyan ember, akivel megtörtént az a kutyakomédia, hogy egyszer már kiszedték ilyen pompás kocsiból, és darócot húztak rá, majd leparancsolták róla a rabruhát, és visszatuszkolták a pompás alkotmányba?"
*
A Kassák Múzeumban pedig a napokban nyílt meg az új állandó kiállítás.
ó, ez igencsak az a vers, amit én mindig is a magaménak éreztem:)
VálaszTörlés