– A vonat alá került, szétdarabolta, és vége. – Ez reggel történt. Azon a fővárosi expresszen. – De állítólag az utolsó kocsira ugrott. – Az utolsó kocsira, de az elülső ajtónál. – Aha, az elülső ajtónál. Hát az más. – Itt követte el a hibát. Ha nem az elülső, hanem az utolsó kocsi hátsó ajtaját választja, akkor csak összetöri magát, de a kerekek alá nem került volna. – Való igaz. – Leghátul még a postakocsi is ott van. – Vagy leghátul, vagy éppen legelöl, mindjárt a mozdony mögött. Különféleképpen kapcsolhatják a vonatra. – Lehet, hogy a hátsó ajtót választotta, csakhogy talán az, hogy is mondjam, beszorult. – Vagy beszorult, vagy amúgy is zárva volt. – Így is lehetett. Lehetséges. Odarohant a hátsó ajtóhoz, lecsapta a kilincset, észrevette, hogy zárva van, erre előrerohant az elülső ajtóhoz. Így is lehetett. – Meg kellett halnia, és meghalt. Ilyen az élet. – Ki tudhatja azt, hogyan történt. – Talán az a sötét szemüvege okozta. – Minek hordta azt a sötét szemüveget? Télen, nyáron, mindig azt viselte. Minden filmjében abban szerepelt. – Láttam egy filmet, a Hamu és gyémántot. Ott egy helyen elmondja egy lánynak, aki szintén azt kérdezi, hogy minek jár sötét szemüvegben. Minek? És ő elmeséli, hogy a megszállás idején csaknem végig csatornákban élt, azokban, amik az utcák alatt vannak. És most, a háború után, sötét szemüvegben kell járnia, mert a nappali fény nagyon bántja a szemét. Fáj a szeme a fénytől. Nagyon hozzászokott a sötétséghez azokban a csatornákban. – De ezt, hogy is mondjam, uram, ezt a filmben mondja. Attól még nem kell, hogy igaz legyen. – Nem kell, de lehet. Akárhogy is van, mégis mindig abban a sötét szemüvegben járt. Filmben, filmen kívül egyaránt. Azazhogy az életben. – Így van. Akárhogy is vesszük. – Tehetséges volt. Kár a fiúért. – És ráadásul még pont vasárnap kellett meghalnia. – Én még egyszer amondó vagyok: meg kellett halnia és meghalt. Ilyen az élet. Vasárnap vagy nem vasárnap, ilyen az élet.
– A vonat alá került, szétdarabolta, és vége.
VálaszTörlés– Ez reggel történt. Azon a fővárosi expresszen.
– De állítólag az utolsó kocsira ugrott.
– Az utolsó kocsira, de az elülső ajtónál.
– Aha, az elülső ajtónál. Hát az más.
– Itt követte el a hibát. Ha nem az elülső, hanem az utolsó kocsi hátsó ajtaját választja, akkor csak összetöri magát, de a kerekek alá nem került volna.
– Való igaz.
– Leghátul még a postakocsi is ott van.
– Vagy leghátul, vagy éppen legelöl, mindjárt a mozdony mögött. Különféleképpen kapcsolhatják a vonatra.
– Lehet, hogy a hátsó ajtót választotta, csakhogy talán az, hogy is mondjam, beszorult.
– Vagy beszorult, vagy amúgy is zárva volt.
– Így is lehetett. Lehetséges. Odarohant a hátsó ajtóhoz, lecsapta a kilincset, észrevette, hogy zárva van, erre előrerohant az elülső ajtóhoz. Így is lehetett.
– Meg kellett halnia, és meghalt. Ilyen az élet.
– Ki tudhatja azt, hogyan történt.
– Talán az a sötét szemüvege okozta.
– Minek hordta azt a sötét szemüveget? Télen, nyáron, mindig azt viselte. Minden filmjében abban szerepelt.
– Láttam egy filmet, a Hamu és gyémántot. Ott egy helyen elmondja egy lánynak, aki szintén azt kérdezi, hogy minek jár sötét szemüvegben. Minek? És ő elmeséli, hogy a megszállás idején csaknem végig csatornákban élt, azokban, amik az utcák alatt vannak. És most, a háború után, sötét szemüvegben kell járnia, mert a nappali fény nagyon bántja a szemét. Fáj a szeme a fénytől. Nagyon hozzászokott a sötétséghez azokban a csatornákban.
– De ezt, hogy is mondjam, uram, ezt a filmben mondja. Attól még nem kell, hogy igaz legyen.
– Nem kell, de lehet. Akárhogy is van, mégis mindig abban a sötét szemüvegben járt. Filmben, filmen kívül egyaránt. Azazhogy az életben.
– Így van. Akárhogy is vesszük.
– Tehetséges volt. Kár a fiúért.
– És ráadásul még pont vasárnap kellett meghalnia.
– Én még egyszer amondó vagyok: meg kellett halnia és meghalt. Ilyen az élet. Vasárnap vagy nem vasárnap, ilyen az élet.