Máté-passió, Herreweghe

 (A videó formátuma miatt érdemes a YouTube feliratra kattintani és ott megnézni-hallgatni.)

George Harrison most lenne 70

1969 (The Beatles)

1972 (George Harrison, Pete Ham)

1987 (George Harrison, Ringo Starr, Elton John, Eric Clapton, Phil Collins, Ben E. King, Bryan Adams, Paul Young, Dave Edmunds)

Cserhalmi 65

Fotó: Sióréti Gábor

"A kilencvenes évek közepe táján ha nem úgy játszottunk, mint egy brazil szappanoperában, akkor mi már nem is voltunk színészek meg színésznők" – mondja jellegzetes fanyar mosolyával Cserhalmi. Az egyik legnagyobb magyar színész látlelete művészetről, politikáról, Magyarország legutóbbi évtizedeiről.

Egy újabb remek interjú Kadarkai Endrétől.

Eisenstein

Patyomkin páncélos (az odesszai lépcsőjelenet), 1925

¡Que viva México!, 1930-32 (1979)

Ne tiporjatok rajta nagyon

A Magyar Írószövetség szellemi mélyrepülése elég régóta tart már –jóval a Döbrentei Kornél szövege utáni kilépéssorozat előtt elkezdődött (bár kétségkívül az okozta a legnagyobb veszteséget) –, de ahová csütörtökön eljutottak, az alighanem nehezen lesz alulmúlható.

Fényes körútjain a végtelennek című sorozatuk első estjén Ady Endre csillagairól beszéltek. S mint kiderült, nem átvitt értelemben. 
Az Írószövetség által felkért közreműködők egyike ugyanis egy igazi asztrológus volt, bizonyos Végh Nóra. (Igaz, hogy a szintén részt vevő Hegedűs Imre János, aki foglalkozására nézvést irodalomtörténész, is azt tartotta említésre méltónak, hogy név(?)rokona, a sajátos nézeteiről ismert Hegedűs Loránt püspök miként kereste – egyébként hiába – a kozmoszban Adyt, de ez eltörpül a mellett, amit az asztrológus hölgytől tudhattunk meg.) 

A Népszabadság beszámolója szerint ilyeneket:

„Sokan azt hiszik, hogy Ady a skorpió jegyében született, hiszen november 22-én látta meg a napvilágot. Mivel azonban a költő délután született, a Nap már a nyilasba lépett, Ady aszcendense pedig rák volt. Ez a rák teljesen rajta is ül az arcán, szemén látható az a vizes, érzelmes tekintet.” Ady magán hordozta „a korszak jelentős csillagállását: a Plútó és az Uránusz kvadrátját” is, ezt „a változásra felszólító tulajdonságot”. Ez a fényszög a „megszólalás házában kapott jelentőséget”. Ady Plútója az Algol csillaggal állt együtt, ezért aztán „kereste a fájdalmat, kereste a küzdelmet”. „A valóságról akart beszélni, ennek a legegyszerűbb módja pedig a támadás volt.” Végh Nóra szerint Ady harcosságát az is mutatja, hogy ha egy-két órával korábban születik, s az „Uránusz nem a megszólalás házába esik, akkor nagyon valószínű, hogy kitűnő hadvezér lett volna”.

Akkor tehát még egyszer: mindez a Magyar Írószövetségben hangzott el, 2013-ban.

Szellemes szó, bizsergető zene

Ma este Závada Pál, Parti Nagy Lajos, Spiró György és Esterházy Péter felolvasóestet tartott a Pesti Színházban, Dés László triója (a fia, András meg Barcza Horváth József) pedig izgalmas jazzt improvizált a szövegek között. Az előadás Szó és zene címmel ment (ez volt az egyetlen, ami szellemtelen volt ezen az estén).

Závada a készülő könyvéből olvasott fel részleteket, PNL az Őszológiai gyakorlatokból, Spiró két képviselői törvényjavaslatát osztotta meg velünk (az egyiket a múltkor itt megosztottam), Esterházy pedig a Kis magyar pornográfiából idézett. Mind a négyőjükről közismert, hogy milyen remek előadók, ezt most ismét bizonyították - Esterházy egy árnyalattal halványabb volt ugyan a szokottnál, Závada viszont csúcsformáját mutatta (sőt még énekelt is, ragyogóan), Spiró ezúttal jobban bírta belenevetés nélkül, mint a Litera előszilveszterén, Parti Nagy pedig fenomenálisan mondta a szövegeit ezúttal is.

A három zenész hol ellenpontozta, hol aláhúzta az elhangzottakat, és bár hálátlan feladat volt az övék, hiszen a közönség  ilyenkor elsősorban az írók kedvéért jön, nagy sikert arattak ők is.

A második rész végére a négy író azt kapta feladatául, hogy az izzadás, izzadságszag vonzó témájára találjanak ki szöveget. Esterházy a könnyebbik végét fogta meg a dolognak: az Egy nőből olvasta fel az egyik nőt. az ötvenhatodikat (a bökős mellbimbójút, mert az izzadságszagú), míg Spiró és Závada írt egy-egy jót direkt erre az alkalomra, PNL pedig köztes megoldást választott: a Metróhimnusz című tárcáját átalakította a vezérszavaknak megfelelően (Cinéma veríték címet adott neki, és helyenként még szellemesebbé tette, kibővítette). Szó szerint könnyesre nevette magát mindenki - a három írótársat és a zenészeket is beleértve.

Remélem, ez a javított verzió is olvasható lesz majd valahol, valamikor, addig viszont itt az eredeti. (Kéretik hozzáképzelni Parti Nagy álblazírt, ellenállhatatlan dörmögését:)

Metróhimnusz

A földalatti jár, délelőtt van, ősz, ha ez jelent valamit idelenn. Talán leheletnyi, fázós fanyart az utazók arcán, s kicsike bádogfényt a szemükben. A metró az egyetlen zárt tér, ahol, ha nem is jókedvében, de rutinszerűen eltölt egymással valamicske időt a széttagolt magyar társadalom föntje és lentje, parlamenti képviselő és hajléktalan, koldus és milliomos. A gyulladékony, fékhibák és öngyilkosok miatt le-leálló, ősöreg orosz metrókocsiban, tízen, ha utaznak.

Mindenki ül, egymás szagának, közelségének kitett emberek. Mandinerből, a speciális metrónézéssel, figyelik egymást, tekintetük rezerváltság, természetes érdeklődés és bizonyos szégyenlős gyanakvás fura elegye.

Hogy aki ott ül mellettük, nem rabolja-e ki őket a következő pillanatban, nem közveszélyes őrült-e, nem húz-e elő kést, bombát, karikás ostort, vörös csillagos karszalagot vagy horogkeresztes zászlót, mert akkor azonnal helyzet van.

Akkor az illető honfitársra rá kell nézni, reagálni kell, meg kell szólalni, vagy arrébb menni. Akkor a szorgos egyensúlynak lőttek, a látszatnak, hogy mindenki egyedül utazik. Csak reménykedni lehet Istenben és a valószínűségben, hogy senki semmit nem húz elő, addig legalább, amíg a békávé kegyelméből az ember föl nem ér a föld fölé.

A némaságban tisztán, erősen megszólal a magyar Himnusz. Erkel zenéje, Kölcsey verse lassan becsomagolja a szerelvény csattogását. A dallam gazdája igazgatóforma, meglett ember, ki ritkán veszi igénybe a tömegközlekedést. Előbb a zakója külső, majd belső zsebeit tapogatja végig, hiába. Mikor az énekkar belekezd az istenálddmegamagyar-ba, aktatáskáját is feltépi, de ott sem leli a kis dögöt az ajándékba kapott csengőhanggal, amit a szülinapi köszöntés után a munkahelyén, legyen elég, hogy állami hivatalban, rá is telepítettek az okostelefonjára.

Már a nyújtsfeléje zeng, egyre erősebben, amikor rálel az öltönynadrág mélyén. Kénytelen felállni, hogy hozzáférjen a szűk és értelmetlen zsebhez. Áll, nem pillant körül, mikor belenyúl, kövér izzadságcseppek ütnek ki a homlokán.

Még elő se veszi a telefont, mikor a kocsi túlsó végében felugrik egy szurkoló-kinézetű, eléggé részeg fiatalember, kezében borosüveg, és a balsorsakit-ra némán vigyázzba vágja magát. Egyelőre eldönthetetlen, hogy komoly-e a mozdulat vagy sem, de a kontextus pillanatok alatt eldönti. A vígesztendőt-re körülnéz, majd nagy elszánással feláll egy idős asszony, két kézzel összefogja szatyrát a hasa előtt, aprókat bólogat a telefonjával küszködő főhivatalnok felé. Aztán föláll két másik szurkolókopasz fiatal, a nagyobb a kezét is előrelendíti egy pillanatra. Az öltönyössel szemben feltápászkodik egy vékonyka hajléktalan. A megbűnhődte után csatlakozik hozzá egy enyhén Down-kóros kamaszlány, a mamája cibálja a lány ruhaujját, rázza a fejét, aztán fölkel az ülésről maga is.

A körszakállas, öltönyös férfi nagyon nem ismeri ki magát a készüléken. Még a hozzreá alatt visszaül, az akkumulátorral próbálkozik kétségbeesésében, de hiába. Végül rácsap a képernyőre, majd vasvillatekintettel felpillant, s ekkor fogja fel a felfoghatatlanul groteszk helyzetet. Mindenki, az egész összevissza, középosztály alatti népség vigyázzban áll a metrókocsiban, és egyenesen őt bámulja, ahogy ülve hallgatja a saját elhallgattathatatlan magyar Himnuszát, amit a kollégáitól kapott, s ami most szólalt meg először a telefonján, botrányos, legalábbis sajátos körülmények között.

Nem csoda, hogy vérvörös lesz, az sem, hogy felpattan. A múltatsjövendő-t alatt az utazóközönségre mered, majd újból megkísérel kapcsolatba lépni a hívó féllel. Váratlanul sikerrel jár, baszod, sóhajtja, baszod, és fojtottan, kurtán belevakkant a mikrofonba.

„Metróba vagyok, mi a faszt akartok már megint?”

„Hajrá Magyarország, hajrá magyarok”, zökken vissza a helyére a vezérszurkoló.

A Kossuth tér következik.

Snétberger

2008

2009, próba 

2005 

Winterreise

Szüts Miklós: November (2007)

Franz Schubert: Die Winterreise – Der Wegweiser (Dietrich Fischer-Dieskau, Murray Perahia – 1990)

Érzelmes este (2008)

Auf dem Flusse (Thomas Quasthoff, Daniel Barenboim – 2005)

Éjszakai zápor (2007)

Rückblick (Dietrich Fischer-Dieskau, Alfred Brendel – próba, 1979)

Esti szél (2008)

Der Leiermann (Thomas Quasthoff, Daniel Barenboim – 2005)

Régi út (2008)

Gute Nacht (Dietrich Fischer-Dieskau; Murray Perahia – 1990)

Az út vége (2008)

Nagy László (1925–1978)

Fotó: Balla Demeter

Himnusz minden időben

Te szivárvány-szemöldökű,

Napvilág lánya, lángölű,

Dárdának gyémánt-köszörű,

Gyönyörűm, te segíts engem!

Te fülemülék pásztora,

Sugarak déli lantosa,

Legelső márvány-palota,

Gyönyörűm, te segíts engem!

Siralomvölgyi datolya,

Festmények rejtett mosolya,

Templomon arany-kupola,

Gyönyörűm, te segíts engem!

Díjra korbácsolt versenyló,

Lázadásokban lobogó,

Csillag, dutyiba pillantó,

Gyönyörűm, te segíts engem!

Harctéri sebek doktora,

Hazátlanoknak otthona,

Mézes bor, édes babona,

Gyönyörűm, te segíts engem!

Piaci csarnok álmosa,

Nyomorúságnak táncosa,

Szilveszter-éji harsona,

Gyönyörűm, te segíts engem!

Béta-sugárban reszkető,

Sok-fejű kölyket elvető,

Tengerek habján csörtető,

Gyönyörűm, te segíts engem!

Minden időben ismerős,

Mindig reménnyel viselős,

Bájokkal isteni erős,

Gyönyörűm, te segíts engem!

Öröktől belémkaroló,

Vánkosra velem hajoló,

Varjakat döggé daloló,

Gyönyörűm, te segíts engem!

Iszonyattól ha szédülök,

Ha a pimaszság rámdönög,

Önmagammal ha kűzködök,

Gyönyörűm, te segíts engem!

Jog hogyha van: az én jogom,

Enyém itt minden hatalom,

Fölveszem kardom, sisakom!

Gyönyörűm, te segíts engem!

Felragyog az én udvarom,

Megdicsőül a vér s korom,

Galambok búgnak vállamon,

Gyönyörűm, ha segítsz engem!

 Ki viszi át a szerelmet? - Zolnay Pál (1996)

   

Csokonai Vitéz Mihály

Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz

Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon (tévéjáték, 1973):

Várady Szabolcs hetvenéves lett

Fotó: Stekovics Gáspár

Egy szekrény előtt


A szekrényből kidőltek a ruhák,
ő bevallotta, hogy már nem szeret.
Mihez kezdjek az életemmel?
Jön a nyár, és?
Leborultam a földre,
rám hullt egy lepedő,
így jó lesz, így jól van.



Színház után

Nézelődtem a sokadalomba tegnap,
és rájöttem, hogy csakis téged akarlak.
Nem számít, hogy a lábad csámpás,
hogy nem kenyered a világi illem.
Szépek, csúnyák ott jöttek és mentek,
vártak egymásra, fiúkhoz odabújtak.
Mind csak azt lestem, felbukkansz-e,
hátha nem vagy mégse a tengerparton
nem velem, aki ezt is elrontottam.
Hátha nem úgy van minden, ahogy van.


Várady Szabolcs nemcsak az egyik legjobb, hanem a legjátékosabb költőnk is. Íme:

Mahalia Jackson

Tihanyi Lajos: Fülep Lajos portréja

Legalább két apropója van, hogy ide teszem ezt a képet: 1. Ma van Fülep Lajos születésnapja; 2. Most épp látható a festmény a Szépművészeti Cézanne-kiállításán (és eredetiben sokkal-sokkal jobb, mint itt).
A harmadik apropó: nagyon szeretem. Ahogy - a ki tudja, miért nem világhírű - Tihanyi Lajost általában.

Jeanne Moreau 85 éves

Ami persze felháborító. Mert ő az a nő, akinek nem lett volna szabad megöregednie. Mindig olyannak kellett volna maradnia, mint amilyennek például a Jules és Jimben láttuk:

De legalább itt a blogban maradjon fiatal Jeanne Moreau:

A teljes Jules és Jim sajnos már nem található a neten, úgyhogy ízelítőként ennyi:

Cseh Tamás arcai – keresztül az életen

Az Országos Széchényi Könyvtárban ma Cseh Tamásra emlékeznek egy kiváló kiállítással és sok remek programmal, koncertekkel, ritka filmfelvételekkel.

Cseh Tamás ma 70

  

(A fantasztikus születésnapról készült teljes videó itt.)

  

Fischer Iván ma 62 éves

Ebben a hat éve készült portréműsorban viszonylag keveset vezényel, viszont sokat mesél: a diófájáról, a Fesztiválzenekarról, a karmester hatalmáról meg a Real Madridról - és dobon kíséri négyéves kisfiát, Danit.

Addig azt a pár évet ki kell bírni

Különböző Örkények még pl. itt meg itt meg itt.

Fotó: Balla Demeter (1973)

Janis Joplin

Mészöly Miklós 92 éve született

A Privát Mészöly című film január 21-én látható a Dunán, és DVD-n is megjelent.

Mészöly könyvei közül pedig több mint húsz kapható az Írók Boltjában.

Arturo Toscanini

Ma ötvenhat éve halt meg minden idők egyik legnagyobb karmestere, aki hihetetlenül széles repertoárjának mintegy hatszáz darabját fejből vezényelte.

Rengeteg felvétele maradt fenn ugyan, de persze főleg csak audión.

Azért van kivétel, például A végzet hatalma-nyitány 1944-ből. (A filmben Yehudi Menuhin is beszél Toscaniniról.) Az NBC Szimfonikus Zenekara játszik (mint az összes többi itteni felvételen is):

Egy 1946-os varázslatos Traviata-próba. Hol olaszul, hol tört angolsággal instruálja a zenekart, hol dudorászva, hol kiabálva: O, Madonna santissima!

https://www.youtube.com/watch?v=JY7Lk83O4Pc

Még egy Verdi. Egy egészen elsöprő erejű Dies irae a Requiemből. Elképesztő energia és lendület – igaz, ekkor, 1951-ben még csak 84 éves volt...
https://www.youtube.com/watch?v=jDbMzp86tOc

Más stílus, Debussy: Egy faun délutánja (1943):

https://www.youtube.com/watch?v=BjPf2oLMMdA&list=PLC3771CCB178A83A8&index=23

 

Egy magyar vonatkozású érdekesség: Berlioz Rákóczi-indulója (1941):

https://www.youtube.com/watch?v=VESPaN2ig3w&list=PLC3771CCB178A83A8&index=28 

 

És egy másik: a Marosszéki táncokat – Kodállyal jó barátok voltak – 1941-ben vette lemezre (elég sajátos felfogásban):

https://www.youtube.com/watch?v=zwvB4WoSMY0

Nyolcvanéves lenne Susan Sontag

Három hete sincs, hogy sok fotóval emlékeztünk meg róla itt a blogban. Ez nem szerepelt köztük:

„Fényképezni annyi, mint részesévé válni valaki (vagy valami) halandóságának, sebezhetőségének, változékonyságának. Minden fénykép – éppen, mert kihasítja és megdermeszti a pillanatot – az idő mindent fölemésztő kérlelhetetlenségéről tanúskodik.” 

(Sontag: A fényképezésről)

Fotó innen 

Jordán Tamás hetvenéves

Jordán Tamás ma azzal ajándékozta meg magát (és minket) a születésnapján, hogy megint elmondta - kétszer is - a Szabad-ötletek jegyzékét, 1987 óta már kétszáz-valahányadszor. 

Isten éltesse (legalább az ezredik előadásig)! 

Egy 1991-es szombathelyi felvételt találtam. Ez nagyon különbözik a mai előadástól (a közönség nem fülhallgatón keresztül kapta Jordán hangját, akinek tehát egészen más hangerővel kellett beszélnie), de semmivel sem kisebb élmény.

45 éve halt meg Zbigniew Cybulski

Még nem volt negyven sem.

Egy legendás jelenet a Hamu és gyémántból.
Itt pedig a teljes Wajda-film látható.

Troppauer Hümér visszatér

Rejtő Jenő több mint 40 regényt írt az alatt a nem egészen 38 év alatt, ameddig élni hagyták.
1943. január 1-jén gyilkolta meg az ukrajnai fagy (a munkaszolgálat körülményeinek hathatós segítségével).

De hogy valami pozitívat is mondjak: ez épp 70 éve történt, tehát ezzel lejárt a művei szerzőijog-védettsége, vagyis visszakerülhetnek a netre, a Magyar Elektronikus Könyvtárba. Remélhetően mihamarabb így is lesz – mert most még csak ez olvasható a linkre kattintva: Forbidden – You don't have permission to access /porta/szint/human/szepirod/magyar/rejto/ on this server.

Frissítés:
Az OSZK osztályvezetőjétől most kaptunk tájékoztatást a szerzői jogi helyzetről. Köszönjük.
(Ezek szerint ha egy nappal kevesebbet szenvedett volna a munkaszolgálatban Rejtő Jenő, akkor egy évvel hamarabb olvashatnánk őt a MEK-en. Rejtő tollára méltó szituáció.)